Rönkházak, gerendaházak

Rönkházak, Gerendaházak

  Bizony sokunk dédelgetett, romantikus álma egy rönkházban élni. Minden nap érezni a fenyő csodálatos illatát, ezt az illatot érezni meg először hazaérve a munkából, és máris megnyugodnánk. Csodálatos élmény lenne. A falak rajzolata, íves hullámzása, ahogyan egyik rönk fekszik a másikra és természetes formájukat magukkal hozzák a mesterséges világunkba. Így olyan falak között élhetnénk, amelyek látványukkal vágyat ébresztenek, hogy megérintsük, végig simítsuk a felületeiket, nem rideg, sík falak, hanem szinte élnek, hivogatják érintő kezeinket a gerendák.

  A gerendaházak - gerenda házak - egy kissé szögletesebb gondolkodású társai a rönkházaknak, és egy kicsit szögletesebben gondolkodó embertársainknak valók - talán. De az illatuk ugyan olyan nyugtató és elvarázsoló, hiszen az alapanyaga ugyanaz a csodálatos illatú fenyőfa. A falak rajzolata talán még szebb, mint a rönkházaké, hiszen a rönkök érintetlenek, így az évgyűrüjeik sincsenek elmetszve, és nem tárul fel az évente fejlődött rajzolatuk. A gerendáknál viszont a fűrész "elővarázsolta ezt a csodálatos mintázatot, és minden egyes gerenda, egyedi és megismételhetetlen rajzolattal van díszítve minden oldalán. Egy igazi "festészeti csoda", egy műalkotás, minden egyes gerenda rajzolata, és így minden egyes gerendaház, minden egyes falfelülete. A falak felülete kissé közelebb áll a sík felülethez, de minden egyes találkozásnál egy-egy művészi "árok" töri meg, nem engedve utat az unalmas monotonitásnak, hanem játékos felületté varázsolja a falakat, amik szintén "csak egy érintésre vágyna", amíg meg nem érintjük a gerendákat, szinte el nem engedik a tekintetünket. Megbabonázva, elbűvölve szemléljük ezeket a csodálatos gerendafalakat, és vágyunk a megérintésükre. Ez a fa varázsa...

Ha egyszer rönkházam lehetne

  Mit oda nem adnék akkor... vagy talán inkább azért. Tudom nem csak az én álmom ez, e tekintetben nem vagyok csodabogár, teljesen természetes ez a vágy. Sokan kedveljük a természeteset, a természetközelit, sőt sokan, szinte erőszakkal belenyomorítanánk, ahol csak tudjuk a mesterséges életünkbe a természetet, a természeteset. A rönkház nem egy ilyen erőltetés lenne, a rönkházammal, ha nem csak álmaimban épülne fel, egy picit a természetbe költöznék vissza, de biztos, hogy természetesbe. Az életem otthon töltött ideje természetes "környezetbe" zajlana ezentúl. Természetes falak között aludnék, ennék, pihennék és végezném a házimunkát. Ez nem csöpp kis apróság, mindez nagyon jelentős.

A három kismalac háza

  Bizony, gyermekkorunk meséiben oda sem figyeltünk arra, hogy a mesehősök milyen házban is laknak. (Az teljesen természetes, hogy nem lakásban, hanem házban éltek). Bizony egy mesehősre sem emlékszem, aki kőházban élt volna, mind csupa szép faházban, gerendaházban és rönkházakban éltek. A szegény mellékszereplők között volt egyik másik -akiknek a szegénységét ki kellett emelni- akik kunyhóban laktak. Ezek közül a kunyhók közül volt egyik másik úgy illusztrálva, hogy az az érzésem támadt, hogy bizony ez nem fa, hanem sárkunyhó lehet.

 Ha majd választanom kellene: faház, rönkház vagy gerendaház?

  Túlságosan nem fenyeget a döntés kényszere, hiszen nincs lehetőségem házat építeni. Egy "kissé" más anyagi helyzetben kellene lennem, de mégis, azért játszunk el a gondolattal, melyiket választanám? Faházat? Rönkházat? Gerendaházat?

  Talán egy kis egyszerűsítés máris becsúszik, hiszen a rönkházak és gerendaházak egyformán, szintén faházak. Így a faház az biztos, a kérdés már csak az, hogy rönkházat, vagy gerendaházat választanék? Talán megoldás lehetne, ha a kettő kombinációját választanám. Kívülről rönkház lenne teljesen, de belül azok a szobák, amik kisebbek - így intimebb közelségben vannak a falai, jobban látni az évgyűrük rajzolatát - azok gerendaház falfelületűek lennének. Így például a nappaliban távolról csodálnám a rönkházak belső falainak szépségét, a dolgozó szobában, pedig közelről varázsolhatnának el a falak a meseszép rajzolatukkal.